Ki ne szeretne kiszabadulni a nagyvárosból, a hétköznapi rutinból, az unalmas munkahelyéről, hogy végre érezhesse, igazán miért is éri meg felkelni és kivárni azt a néhány órát, amivel a hétvége kecsegtet, hogy végre kiszakadjon egy kicsit a rutinból.

Bocsánat, hogy szabadjára engedtem a fantáziámat, de annak ellenére, hogy még csak hétfő van, mégis rendesen ácsingózom, hogy hétvégén legújabb hobbimnak, a pilisi kerékpározásnak szentelhessem a családomtól disznó módon elcsent, mindössze 3-4 órát.

Szóval ez a dolog, amit minden bizonnyal rengetegen kipróbáltak és csinálnak is, de nekem csak most adatott meg, hogy kipróbáljam, nem más, mint kerékpározás a Pilisben. Biztos van azért, akinek ez ugyanúgy új, mint nekem: nekik üzenem, hogy egy ilyen túra csekély befektetéssel hatalmas élményt, kiváló kikapcsolódást nyújthat.

Nálam az egész azzal kezdődött, hogy így negyven felett, sajnos már kezdek kifogyni azokból a sportokból, melyek egy kis belegondolással nem arra mutatnak, hogy hosszabb távon nem fogom tudni űzni őket, valamilyen eredendő, nem balesetből adódó, sportsérülés miatt. Egy szó mint száz, ráakadtam régi kedvtelésemre a kerékpározásra.

Most nem a városon belüli, közlekedési célú, A-ból B-be jutós bringázásra gondolok. Abban is van részem néha; praktikus meg környezetkímélő, sőt néha még sportértéke is van, ha az ember nagyobb távot tesz meg rendszeresen, de azért abban élvezet nem sok van.

Hanem amiben az élvezet van, az a Pilisben való kerékpározás! Szerettem volna egy olyan játszóteret találni, amely nincs túl messze ahhoz, hogy az oda-és visszautazással értékes óráktól kelljen megvonnom magamat és családomat. Sokat nézegetve a Budapest környéki hegyeket, arra jutottam a legideálisabb, ha egy pilisi körtúra mellett döntök, melynek útvonala szinte adja magát, ha egy megfelelő kerékpár egy éppen elfogadható fittségi szinttel párosul.

Remélem felkeltettem néhányak érdeklődését. Ígérem, hamarosan megosztom a túra részleteit is.

Addig is nyeregbe mindenki!