...Sárvári termálkristály! - szólt a reklám gyerekkorunkban, meg a reklámnak a dallama a fejünkben az elmúlt napokban, most, hogy Sárváron jártunk. Sárvárra ruccantunk ki ugyanis most az őszi szünetben, hogy megnézzük a város látványosságait, és teljesítsük a soron következő kéktúra szakaszt Sárvár és Sümeg között.

3 éjszakára foglaltam szállást egy apartmanba még a nyáron, így egész jót sikerült kifogni egész jó áron. A kéktúrázásnál amúgy praktikusabb menet közben abban a faluban megszállni, ahol éppen befejezi az ember az adott napi menetelést, de ez is egy olyan szakasz, hogy egyszerűen nem találtam szállást normális áron, amit egy-egy éjszakára ki is adnának, ráadásul a kis pár lelkes falvakban ételt is nehezebb szerezni egy fárasztó nap végén (lévén a kisbolt 4-kor bezár, csehó meg a kistelepüléseken jóformán sehol sincs már). Így most egy ilyennel próbálkoztunk, hogy Sárvárra foglaltam mindhárom éjszakára, ahol legalább le lehetett tenni a sok cuccot és nem kellett teljes menetfelszereléssel 20-30 km-t mászkálni, Sárvárt is be tudtuk járni, és a kirándulás napjain Volánnal közelítettük meg az adott napi start helyszínét, meg azzal is tértünk vissza. 

Vasárnap dél körül meg is érkeztünk legyőzve a MÁV kihívásait (Celldömölknél vonatpótló buszra kellett átszállni), elfoglaltuk a szállást, és még délután szétnéztünk a városban, megnéztük a várat, a várban lévő múzeumot és az arborétumot. Mindegyik jó: a múzeum is érdekes volt és az arborétum is kellemes. Az este 18 óra utáni kedvezményes belépővel Viktor még a fürdőbe is bement Pepével kipróbálni a vízicsúszdákat. Laurával mi ebben most nem tudtuk részt venni,így mi egy nagyot sétáltunk és beszélgettünk még a városban, útba ejtve a csónakázó-tavat.

Másnap aztán kezdetét vette a túrázás. Szerencsére tökjó időnk volt aznap, sütött a nap és hideg sem volt, csak az árnyékolta be egy kicsit a hangulatunkat, hogy Laura a pár napja tartó náthájával kezdett mindannyiunkat lefertőzni, így a hátizsákba jó nagy adag zsepit kellett bekészíteni. Lélektanilag úgy tűnt jobbnak a túra, hogy nem Sárvárról indultunk el Hosszúpereszteg felé gyalog, hogy aztán onnan ki tudja, hogy jöjjünk haza este, hanem reggel a 8 órás busszal elmentünk Hosszúperesztegre, és onnan trappoltunk vissza a szállás felé. A kirándulás különösebb események nélkül ment, most nem kergetett meg minket kutya és különösebb látnivalók sem voltak, de azért szép és nyugodt volt az őszi táj. Az útvonal itt igen lapos, alig van szintemelkedés is, így nem is volt különösen fárasztó sem, hiába 27 km-t mentünk aznap.

Kedden aztán tudtuk, hogy már nehezebb dolgunk lesz, mert rengeteg esőt mondtak aznapra, ráadásul a nátha is egyre erősebben támadott mindenkit, plusz már a logisztika is nehezedett, mert most a Sárvártól messzebb eső szakasz várt ránk. De reggel még jó volt az idő, így a 8 órás busszal újra felkerekedtünk. Amikor a Szajki-tavaknál leszálltunk, már csepegett az eső, így nem mertünk elindulni a 16 km-rel odébb lévő Ötvös felé, mert arra sehol se lett volna kiszálló, ha nagyon kemény vihar tört volna ki, ezért inkább Hosszúpereszteg felé gyalogoltunk vissza (5km), mert azt már előző napról ismertük, tudtuk, hogy van legalább egy autóbusz beálló. Szükség is volt rá, mert amire odaértünk, tényleg annyira szakadt, mintha a zuhany alá állna be az ember. Várakoztunk egy órát, illetve sakkoztunk a buszos logisztikával, hogy mit lehetne (ez a sakkozás, összerakosgatása az útnak sokkal fárasztóbb, mint maga a menetelés), de végül visszabuszoztunk a szállásra, és vártuk, hogy elálljon az eső, újra el tudjunk indulni, de ez egyre reménytelenebbnek tűnt, mert a volánt is utolérték a járatritkítások (vagy mindig is ilyen volt, nem tudom), mindenesetre egy 30 km-rel odébb lévő célpontot 2 átszállással, csomó várakozással, és nagy kerülőkkel lehet elérni, és ez már nehezen fért volna bele, főleg, mert hamar sötétedik már. Viszont nekünk Sümeg közelében hiányzott még két pecsét, és hát elég szívás lenne megint ilyen messzire elmenni Budapestről egy 10-15 km-es szakasz kedvéért, így csak felkerekedtünk délután a busszal és behúztuk ezt a kettőt is... nem volt egyszerű...

Így az utolsó napon a tervezett pecsétek birtokában szálltunk fel a vonat(pótló busz)ra és tértünk haza Büdipestre. Már a vonaton elkezdtük nézegetni, hogy a nyugati szélen az Olvasott-kavics Írott-kő - Sárvár szakaszt milyen logisztikai és szervezési barbatrükkel fogjuk tudni majd legyőzni.