A hétvégén megint a telken voltunk és igyekeztünk bepréselni többfélét is az időbe.

Szombat reggel Keneséről Kapolcsra indultunk, hogy megnézzük, mi a helyzet a Művészetek Völgyében. De előtte még megálltunk Nemesvámoson, hogy Viktor görkorival tesztelhesse a pár éve átadott kerékpárút Nemesvámos és Tótvázsony közötti szakaszát. Ez a rész egy hullámvasútra hasonlít, elég jól meg van spékelve emelkedőkkel és lejtőkkel, szóval Viktor a speciális, fékezést segítő eszközével (hétköznapi nevén faszomfék) felszerelkezve indult neki a görkorizásnak, hogy amikor 50-nel száguldozik lefelé (nekem legalábbis ennyit mer bevallani), könnyebben tudjon lassítani. Szerencsére épségben visszaérkezett hozzánk, és szűkszavúan úgy nyilatkozott, hogy jó volt a pálya, csak az útra felverődött kavicsok nem hiányoztak nagyon.

Utána folytattuk az utunkat Kapolcsra, leginkább a fiatalkori jó emlékeink előcsalogatása érdekében, meg hogy a lányoknak is hátha át tudjuk adni egy kicsit az élményt. Meglepően sokan voltak, mondhatni tömeg, lehet, hogy hétköznap jobb a helyzet. Mivel napijegyet nem vettünk, a látogatásunk leginkább a kirakodóvásárosok portékájának megtekintésében merült ki, de azért az érzés így is átjött egy kicsit. Kár, hogy a fő koncertek csak este 11-kor kezdődnek, mert aki nem akar ott aludni, az ezt nem tudja kivárni (és akkor valószínűleg nem nagyon vesz napijegyet se), de biztos valahogy kimatekozták ezt, hogy ez így jó.

Mi mindenesetre délután visszatértünk Kenesére, a lányok strandoltak egyet Viktorral, én meg kocogtam még egy tízest, Akarattyára meg vissza. Ott is mekkora élet lett a 71-es melletti parkolóban attól, hogy az Ördög Nóráék áttelepítették oda a csehójukat. Vagy nem tudom, hogy attól-e, de sokan voltak.

Vasárnap aztán Viktor apukája hirtelen felindulásból ellátogatott Kenesére és a telken meg a strandon múlatták az időt a lányokkal és Viktorral négyesben, én meg megejtettem a régóta halasztgatott Balaton körbebiciklizésemet. Viktorral már ketten körbetekertük 4-5 éve, de most egyedül vágtam neki. Korán akartam indulni, de Kenesén hajnali 5 körül leszakadt az ég és jó ideig esett. Így majdnem 9 óra volt már, amikor elindultam a szerény adottságokkal rendelkező drótszamarammal (ezt a bringát tesóm lőtte jófogáson 25 millió ezer Ft-ért és hát nem éppen erre van kitalálva, kicsit kényelmetlen és váltóhoz se szívesen nyúl az ember, csak ha muszáj, de én azért szeretem. Viktor szerelgeti, ha kell, nem is volt semmi baja, jól szuperált, csak kényelmetlen volt már a végére.) A bringaúton most aránylag kevesen tekertek és az 5 évvel korábbi állapothoz képest sok helyen javult, főleg a déli parton lehetett sok helyen szép sima utakon jobb tempóban haladni. De azért persze sok helyen vitt az út sétautak mellett is, ahol figyelni kell a turistákra, strandolókra. Menet közben igyekeztem tartani a 20 km/órás átlagot, de azért persze megálltam néhány helyen büfézni is (főleg ittam, valahogy nem volt étvágyam). Jó volt egy kis erőpróbának és szép volt a Balaton, az északi part ezért, a déli meg azért. A világosi magaspartról lőtt naplemente meg amazért.

A múltkor megállított az idős szomszéd férfi és kezeit tördelve azt mondta: Katalin, hát ne haragudjon meg érte, de meg kell, hogy mondjam, rettenetesen ronda a biciklije. Miért nem vesz egy szebbet? :)

De a naplementére Balatonvilágosnál nem lehetett panasz.