Na, hát megvan ez a maraton is, amit főképp csak amiatt a közhely miatt toltam le, hogy pont a 42. szülinapomra esett. Sajnos igencsak megszenvedtem most a teljesítést, aminek nem tudom, hogy az volt-e a fő oka, hogy betegeskedtem egy kicsit az utóbbi pár hétben, vagy hogy nem volt igazából tisztességes a felkészülésem, vagy hogy öregszem és eleve mit akarok én egy maratonon.

De most valahogy féltáv előtt elkezdett beállni a combom, sőt a második felében már minden izmom, még a hasfalam is, végig, furcsa volt. Ha nem lett volna ott a szokásos kis szurkolócsapatom (Viktor a lányokkal és Laciék) vagy 8-10 helyen az útvonal különböző pontjain szurkolni, és nem tartott volna vissza az a gondolat, hogy tudtam, milyen rossz érzés lett volna utólag, ha a szülinapomon feladom a távot, lehet, hogy ki is álltam volna. De így inkább végigcsináltam, még ha igen gagyi idővel is (4 óra 47 perc). 

Hát, hogy futok-e még valaha maratont? 5 elég volt, szóval mostanában biztos nem... Aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő! :)