Az idei nyárra két kiruccanás volt tervben: az egyik egy vízitúra a Tiszán, a másik pedig egy berlini utazás. Mindkettőt még hónapokkal ezelőtt, február-március tájékán foglaltam le, nem látva előre se az orosz-ukrán háborút, se a gazdasági gebaszt. A vízitúráról jött is a hír júniusban, hogy elmarad, mert nem volt elég jelentkező, és a berlini utazásra se mertem volna nagy összegben fogadni még az indulás előtt 2 héttel se, mert állandóan jönnek a hírek a repülős járattörlésekről, a nyáron is tomboló covidról meg a 410 Ft-os euróról. Bennem is volt egy kis kísértés, hogy inkább lemondom az egészet, de aztán úgy voltam vele, hogy már olyan régóta tervezgettünk egy repülős utazást a lányokkal, ami a covid óta folyton meghiúsult, ráadásul még igen jó áron sikerült februárban mind a szállást lefoglalni (350 euroért négyünknek, 4 éjszakára) mind a repjegyet megvenni, és ha most megyünk, azt is épp kifogjuk, hogy Németországban most 9 euró a minden tömegközlekedési eszközre kiterjedő egyhavi bérlet, ráadásul a covid miatt sincsenek most szigorítások a maszkviselésen kívül. Ilyen körülmények a következő pár évben szerintem nem nagyon lesznek már, szóval a fene se tudja, mikor fogunk tudni legközelebb menni, így utólag biztos bánnánk, ha ezt most kihagynánk. Szóval elindultunk.
Méghozzá jó korán, a szombat hajnali 6 órás géphez 2-kor kellett kelnünk. Nézegettem, hogy hogy fogunk tudni kijutni a reptérre, de végül prímán összejött: az éjszakai 914-es busszal a Határ útig, onnan a 200E-vel gond nélkül kiértünk 2 bkv jeggyel. Az izgalom elnyomta a fáradtságot is.
Az odaúton minden rendben ment a reptéren is, időben felszálltunk, az út se volt vészes. Időben megérkeztünk Berlinbe, a reptéren megvettük a tömegközlekedésre a bérleteket, majd FEX-szel (Flughafen Express vonat) fél óra alatt beértünk a városba, majd egy metró és délelőtt 9 körül meg is érkeztünk a Meininger Hotel Tiergartenbe.
A csomagmegőrzőben letettük a cuccainkat és neki is vágtunk a teljesítménytúrának városnézésnek. Az út előtt kiírtam magunknak, hogy mik az alap dolgok Berlinben, amit látni kell, de ezekről most nem regélek részletesen, hisz millió leírás van a neten, meg az útikönyvekben, meg a törikönyvekben.
Az első napi programunk:
Győzelmi oszlop (előtte séta a Tiergartenben):
Brandenburgi kapu és a Pariser Platz. Ronald Reagan itt mondta 1987-ben: Mr. Gorbacsov, nyissa ki ezt a kaput! Mr. Gorbacsov, döntse le ezt a falat! (1989.december 22-én megnyitották.)
Holocaust emlékmű
Potsdamer Platz
Sony Center
A sok gyaloglás mellett jó sokat tömegközlekedtünk is, ami igen príma Berlinben: a buszokkal, U- és S-bahnnal minden szuperül megközelíthető, még úgy is, hogy gyanítom, hogy a google maps néha össze-vissza navigált (csak abból kiindulva, hogy a negyedik napra már magunk is tudtunk papír térkép vagy íkú alapján jobb megoldásokat az ajánlottnál, illetve hazaérve aztán direkt kipróbáltam Budapesten is, és elég körülményes hülyeségeket írt ki sokszor a sokkal kézenfekvőbb útvonalak helyett. Persze azért így is hasznos és megnyugtató volt a használata.)
Első nap megejtettük az első hidegélelem beszerzésünket is a hostelünk melletti plázában lévő Kauflandban, hogy döbbenten lássuk, igazak a hírek arról, hogy az élelmiszerárak nemhogy drágábbak, de inkább olcsóbbak, mint Magyarországon! (Aki nem hiszi, nézzen meg egy német online aldis, lidl-s vagy kauflandos akciós újságot a neten.) Közben ott a minimálbér 3,5-szer, az átlagkereset 4-5-ször akkora, és most már azzal se nagyon lehet jönni, hogy ott annyival drágább lenne a lakhatás vagy a szolgáltatások ára, mert nem. Ez elég elkeserítő, összességében azonban most mégse volt az az érzésünk, mint sokszor korábban, hogy tök csórónak éreztük volna magunkat odakint. Az emberek valahogy nem tűntek így sem különösebben jómódúnak, egészségtől kicsattanónak, szóval igazából nem értjük teljesen, hogy mi van. A turistás helyeken jobb volt a kép, de egy random metróban vagy buszon az embereken végignézve az összbenyomásunk talán még kicsit rosszabb is volt, mint Budapesten. Ezt egyszerűen nem tudtuk hova tenni, értelmezni még. Az egész Berlin amúgy egy hihetetlen multikulti, amit tudtunk természetesen előre, de így is meglepő volt egy kicsit, és az nagyon pozitív volt, hogy a napi életben láthatóan milyen prímán, nyugodtan elvannak egymás mellett. Semmi feszkót nem tapasztaltunk, pedig rendőröket, köztereseket, biztonsági embert nem láttunk sehol. A maszkot is tök sokan nem hordják (ezt se gondoltuk volna), pedig ott most kötelező a tömegközlekedésen, de az embereknek nem jut eszükbe csesztetni egymást. Na mindegy, még majd szintetizáljuk itt a dolgokat magunkban. Mindenesetre, (na, nem mintha aktuálisan tervben lenne, de) Laura hallani sem akar az odaköltözésről, mert azt mondta, 4 nap alatt nem látott itt egy jó kiállású 12-14 év körüli fiút. :) És valószínűleg igaza volt, mert én is valahogy úgy vettem észre, hogy a 42-44 éves korosztály se büszkélkedhet. :)
A második napon a Museuminsel (Múzeum sziget) felé vettük az irányt. Itt egy helyen tömörül Berlin néhány nagyobb múzeuma, és igen mázlink volt az időzítéssel ebből a szempontból is, ugyanis Berlinben minden hónap első vasárnapján (Museumssonntag) ingyenesek a múzeumok, és ezt pont kifogtuk. Mivel sok látnivaló volt a listánkon, ezért egyetlen klasszikus múzeum fért bele: a Pergamon múzeumra esett a választásunk, amely az antik gyűjteményéről, valamint a keleti művészetek kiállításáról híres. A nevét Pergamonról kapta, ahol a híres, a múzeumban látható Zeusz-oltárt találták, de itt van a babiloni Ishtar kapu is kiállítva.
Alte Nationalgalerie
A Múzeum-szigeten van a híres Berlini Dóm is
És a közelben az Alexanderplatz a TV toronnyal. (Nem mentünk fel, mert 100 euró lett volna, és mert tudtuk, hogy lesz még alkalmunk felülről szétnézni.)
A DDR múzeumba nem mentünk be, de annak a külön, motorbiciklis kiállítása Viktor figyelmét felkeltette, így ő arra benézett, amíg mi a lányokkal a közeli (egyébként eléggé lehangoló, kicsi és szemetes, vasárnap ellenére pangó, összesen 3 gyereket, egy nagypapát és egy, a játszótéren belül cigiző német anyukát tartalmazó) játszótéren múlattuk az időt. (A játszóterekről majd külön is írok.)
DDR Motorrad Museum
Konzumáltunk is ezt-azt a környéken: Currywurstot, hogy megkóstoljuk (ezt nem bántuk meg) és Bubble tea-t az Alexanderplatzon. Utóbbiért otthon már egy ideje kuncsorogtak a lányok, és mindig elborzadva néztük az árát, de itt most a nyaralás apropóján engedtük a kérésüknek. Hát, baszki, bár ne követtük volna el ezt a hibát: ez valami borzasztóan, iszonyúan szar. Ételt kidobni bűn, nem is nagyon tesszük, de ezt itt most nem tudtuk meginni... Tuti hamarosan csődbe megy ez a borzalom, mert ilyet kétszer iszik az ember, baszki, először és utoljára...
A wurst a krumpli alatt van
Itt még nem kóstoltak bele:
Miután a Múzeum-szigetet és az Alexanderplatz környékét bejártuk, elsétáltunk még a Gendarmenmarktra, ami egy szép tér a Koncerthaus-szal, a francia és a német dómmal.
Aztán visszamentünk egy kicsit a szállásra erőt gyűjteni, és enni némi hideg élelmet, és kora este újra útnak indultunk, hogy részünk lehessen abban a fieszta hangulatban, amit a Tempelhofer Felden, a régi repülőtéren élhet át az ember. Magának a reptérnek is érdekes a története, még érdekesebb azonban, ami most zajlik ott, hogy a területet átadták a berlinieknek, akik szabadidőparkként használják nagy bulihangulat közepette. A afrikai törzsi ünnepségektől az arab imacsoporton át a grillező baráti társaságokon keresztül a trükköző gördeszkásokig, bringásokig és a táncoló görkorisokig békés egymás mellett élésben tobzódnak ott a berliniek színes csoportjai, és tényleg nagyon menő a hangulat, még maga batman is elbringázott mellettünk. :) Majd próbálok posztolni egy videót is, ha rájövök, hogy kell. Viktor se potyára hozta a görkoriját, mert tudott egy kicsit itt maga is gurulni.
Aznap aztán elég későn értünk vissza a szállásra jó sok kilométerrel a lábunkban, és bár a lányok még mindig bírták volna, de éjfél előtt azért fellőttük a pizsit, mert másnapra is sok volt a listán.
