Na, csak gyorsan, ameddig még meleg, akarom mondani, hideg, feljegyzem itt a ma reggeli havas élményünket.

Végre van értelmezhető mennyiségű hó a hegyekben, ezért tesómmal gondoltunk egyet és ma korán kelve felmentünk kettesben a Kékesre. 5 előtt keltem, tesóm 5.50-kor felvett kocsival, 7 körül értünk fel a felső parkolóba, ami akkor még teljesen üres volt. (Korán kell kelni.) -15 fokot írt ki elvileg a hőmérő, viszont szép tiszta volt az ég, sütött a Nap, és nagy hó volt, emberek meg szinte senki, szóval szuper körülmények fogadtak.

Laci hozta a túrasí felszerelését, és azzal mozgott, én meg a sima túrázás mellett döntöttem. Nekem gyakorlatilag mindegy is volt, hogy hova megyek, merre tartok, mert önmagában jó élmény volt a nagy hóban trappolni, küzdeni kicsit a hideggel (ami ellen sikerült jól védekezni a ruhával, felszereléssel, és főképp csak akkor éreztük, hogy milyen hideg is van, amikor valamiért le kellett venni a kesztyűt.) Laci az északi oldalon a meredek, nem használt sípálya részen ment le egyszer, majd feljött, amíg én az ösvényeken keringtem, majd csatlakozva hozzám fókázott velem valamennyit a turistautakon. A sárgán és a kéken bóklásztunk, derítgettük fel a terepet; egyszer jó lenne már alaposan áttanulmányozni térképen a Mátrát és tudatosan felderíteni, hogy mi merre van. Egy helyen egy sífutópályaszerű részt is láttunk klasszikus sífutásra alkalmas nyommal kihúzva, erről is jó lenne többet tudni... Zárásként Laci még lesíelt a déli oldalon, ahol már működött a felvonó is, és volt már pár síelő, én meg a pálya szélén lekocogtam. Felfelé már együtt másztunk fel.

Kb. 3 órát maradtunk, ami Lacinak kb. 620 m, nekem kb. 520 m szint gyűjtésére volt elég (és 10 km távra), ami nem túl sok, de mindegy is, mert jó volt, sütött a nap, és tényleg szép havas volt táj. Hát, sok ilyen, meg ilyenebb élmény kéne. Most dél van, már haza is értünk és valahova megindulunk a gyerekekkel is.