Egy rövid, kétnapos kéktúrázásra tudtunk elmenni a téli szünetben, méghozzá a Bakonyba, hogy megcsináljuk a Zirc-Városlőd szakasznak a még hiányzó részeit. Ehhez egy éjszakára kellett foglalnunk szállást Bakonybélben.
Bakonybél szép hely és vannak látnivalók is a környékén, pl. a bakonyi Gyilkos-tó, a Pannon Csillagda, a Szent Mauríciusz Monostor vagy a Szentkút-kápolna és a mellette lévő kis tó, de mi ezeket már korábban megnéztük, így nem kellett most plusz időt betoldani ezek felkeresésére. Nem is baj, mert tömegközlekedéssel elég nehézkes a környék megközelítése Budapestről, és azzal is számolni kell, hogy ilyenkor délután 4 óra körül sötétedik, így amúgy is korán kellett kelni, hogy elérjük a 6.45-ös távolsági buszt, ami a Népligettől indult. 10 óra előtt nem sokkal érkeztünk meg Zircen keresztül Borzavárba. Borzavár egyáltalán nem borzadály, hanem végig nagyon szép tájon haladtunk előre, és az időjárás is kedvünkre tett, hisz szép napos, derűs idő volt. Kb. 400 m szintemelkedés leküzdése után felértünk a Kőris-hegyre, majd onnan ugyanennyi szint lefelé és Bakonybélbe értünk. Átvettük a szállást, majd elmentünk vacsorázni a helyi pizzériába. Visszafelé megsimogattuk a bárányt és a szamarat a betlehemi jászol körül, majd a szálláson még pótvacsoráztunk, kártyáztunk egy kicsit, majd nyugovóra tértünk.
Másnap Viktor korán kelt és elment a Coopba reggeliért. Ettünk, majd 9 körül útnak indultunk. Reggel jó hideg volt és bár hó nem volt a környéken, de a hideg miatt hó híján is megvolt a jellegzetes téli túra érzés. Németbánya felé szinte végig széles szekérút vitt, amely jegesre volt fagyva, így még annyi sár se volt, mint előző nap. Útközben jót beszélgettünk és találtunk valami relaxáló követ is vagy mit, amivel egy kicsit elszórakoztunk. Németbányáról a kék négyzeten sétáltunk át Farkasgyepűre, ahova 10 perccel érkeztünk a buszunk előtt, ami 2 óra 40 perc alatt átszállás nélkül vitt minket Budapest Népligetbe. Nekem kicsit parák ezek a hosszú buszos utak átszállás nélkül, mert mi van, ha rosszul lesz egyikünk vagy WC-re kell menni és most is aggódtam egy kicsit, mert hányingerem lett valamitől felszálláskor, de szerencsére nem lett baj végül és jól elfáradva, de szerencsésen hazaérkeztünk.
Most megvan a kéktúrából kereken 1000 km. 2022. márciusban kezdtük a túrát, azzal a reménnyel, hogy majd Laura érettségijéig befejezzük, így a reméltnél sokkal jobban állunk, hisz már csak kb. 175 km van hátra: a Bódvaszilastól Hollóházáig tartó egybefüggő szakasz. Igaz, ahogy nézegetem, ez lesz logisztikailag és szervezésileg a legnehezebb rész, mert messze van és a szállásokkal se lesz egyszerű dolgunk, ráadásul vannak arra kevésbé hívogató részek meg medvék, de majd ebből is megpróbáljuk a legjobbat kihozni!
