A téli szünetre most is kéktúrát terveztünk. Már jó ideje kigondoltam a ránk váró szakasz logisztikáját, és leelőlegeztem a szállásokat, amivel megint kockáztattunk egy kicsit, de szerencsére nem nyeltünk be semmi durvább betegséget vagy vis majort pont a szünetre, így el tudtunk menni. Pedig körülöttünk csak kb. mindenki covidos mostanában. Mi már annyiszor voltunk covidosok, hogy covidot eszünk reggelire, hah... de most nagyon gáz lett volna az időzítés, ha pont az ünnepekre dőlünk ki. Mondjuk nekünk is volt egyébként valami nyomorunk még a karácsony előtti napokban, de szerencsére 27-ére túraképes állapotba kerültünk.

A nagy terv az Írott-kő - Sárvár szakasz teljesítése volt, ami logisztikailag megint nem egyszerű, mert messze is van, és én megint nem találtam szállást se az útvonalon 4 főre, amely normális áron van, és 1-1 éjszakára kiadják. Így most úgy szerveztem meg, hogy Sárvár irányából haladunk Írott-kő felé, és az első éjszakát Szombathelyre foglaltam, ami nincs az útvonalon, hanem oda kell buszozni. Ott egy pöpec szállást találtam tök olcsón (lsd. később), és így egy kicsit a városban is szétnézhettünk, hisz ott még nem jártunk. (És hát amilyen véges az emberi élet, esélyes, hogy máskor már nem is fogunk.) A másik két éjszakára pedig Kőszegre foglaltam szállást, ami szintén nagyon príma volt, majd arról is írok.

27-én kora reggel keltünk, és a 8 órás vonattal elmentünk Sárvárra. (A Déliben az automatából vettük meg a jegyeket, és mivel papíron ez egy IC, a hülye automata mindenképp helyjeggyel adta, nem tudtuk kioffolni, pedig a vonat egy közepesen leharcolt sima gyorsvonat, amire helyjegy váltása nem kötelező. A kalauz is csak kamillázott, mert ilyennel még nem találkozott, hogy valaki 1000 Ft/fő árú helyjegyeket lóbál ezen a járaton, szóval javasolta, hogy reklamáljuk meg írásban. Így majd intézhetem ezt is... még jó, hogy Petrának a Kajla útlevéllel ingyen van a jegy, Laurának meg már előtte a zagyvarékasi utazás miatt megvettük 1890 Ft-ért a havi országbérletet...  na de vissza a kéktúrára). Sárváron aztán a Volánnal gyűlt meg egy kicsit a bajunk: ki volt találva, hogy 10-15 perccel azután, hogy beér a vonatunk, jön a busz és azzal megyünk el Csényeújmajorra, ott kezdjük a túrát. A sárvári buszállomás a kb. 10 beállójávól olyan nagy, hogy ránézésre egy metropoliszt el tudna látni, ehhez képest ürességtől kongott az egész. A netes menetrend alapján kiszemelt járatot meg se sikerült megtalálni egyik táblán se. Időnként érkeztek buszok, de azok csak úgy elzötyögtek mellettünk. Laura már megunta, és a következő busz felé integetni kezdett, hogy álljon meg. Meg is állt, és a buszsofőr azt mondta, hogy ő ugyan nem megy Csényeújmajorba, de a taktika jó, ezt kell csinálni, intsük csak le az erre elhaladó járatokat, majd csak szerencsénk lesz. Ezután még bő 40 percet integettünk, mire jött egy busz, amelyre fel tudtunk szállni. Így az időnk már eléggé ki volt számolva, mire el tudtuk kezdeni az első napi túrát, hisz télen hamar sötétedik, és nem volt betervezve éjszakai túra.

Az időjárás viszont pöpec volt, gyakorlatilag tavaszi idő volt, döbbenet! Sütött a nap, még pólóban se lett volna túl hideg. A sár volt helyenként egy kicsit vastag, de azért szerencsésen átverekedtük magunkat rajta. A lányokkal mindig olyan jól elbeszélgetünk az úton, nagyon cukkerek, nincs már ez a mikor érünk oda, elfáradtam nyavalygás, mint kiskorukban. Olyan jó érzés, hogy beérett a gyümölcs, vagy mi. Ők is nagyon jól eldumálnak egymással, eléggé szívderítő ez is.

Az első napi trapp-adagunk Szelesténél ért véget délután negyed 5 körül, és tényleg eléggé kicentiztük, mert kb. 5 percen múlt, hogy teljesen ránk nem sötétedett. A távolsági busz itt szerencsére időben jött, és Szombathely központjába kb. 25 perc alatt be is értünk. Ott már a szállás felé sétálva láttuk, hogy szép, jópofa város ez a Szombathely. Az apartmanunk az ART HoMe nevet viselte, közvetlenül a Fő téren volt, és az elfoglalása nem járt nehézséggel, mert széfkulcsos megoldással mindenféle időpont egyeztetés, telefonálgatás meg jópofizás nélkül el tudtuk foglalni. Jópofa stílusa van a lakásnak, nem egy ilyen 12, egy tucat, szóval nekem bejött. A retro tárgyak és a mindenféle érdekes csecsebecsék keverednek a modern technológiával és amúgy tiszta volt minden, és kedvünknek megfelelőek az ágyak, hozzá a Fő térre néző kilátás, mindez 22.000 Ft/éj/4 fő áron, szóval klafa. Este még szétnéztünk a Fő téren, ettünk némi gyorsételt, és bevásároltunk a boltban, aztán szunya.

Petra modelljárásban :D

Másnap megint jó korán keltünk (eddig téli szünet ide vagy oda, még nem volt egy nap dec 22-e óta, hogy ne órára keltünk volna, és alvás-átlagunk sztem nemhogy javult, hanem inkább romlott a sima hétköznapihoz képest, de most legalább nem a gálya miatt), a kulcsot a kulcsszéfbe visszatettük, és már kicsit ki kellett lépni, hogy a busz-pályaudvaron elcsípjük a buszt, amivel visszatértünk a kéktúra útvonalára. Azért is időzítettük ilyen koránra az indulást, hogy az aznapi szakaszt mielőbb letudjuk, és a lehető leghamarabb beérjünk Kőszegre, hogy még ezen a napon azt is be tudjuk járni, és zárás előtt be tudjunk menni a kiszemelt múzeumba is. Sikerült is nagyjából a tervek szerint a dolog. Az aznapi etapot se nehezítette erős emelkedő vagy bármilyen váratlan dolog. Az előző napihoz képest igazából csak az jelentett változást, hogy most kicsit ködösebb, szürkésebb volt az idő, de fázni most se fáztunk. Megint kiváló hangulatban telt a menetelés. Itt az idővel való spórolás miatt annyit csalnunk kellett, hogy a Kőszeg előtti utolsó 10-12 km-t már nem gyalog tettük meg, hanem busszal visszamentünk Szombathelyre, és onnan a GYSEV által üzemeltetett cuki kis zöld vonattal gurultunk be Kőszegre, déli 12 után nem sokkal. Mivel fogalmam se volt az előzetes egyeztetéskor, hogy mit mondjak a szállásadónak, mikor érünk oda, így 17 órát beszéltünk meg, és gondoltam, ha előbb jövünk, akkor cuccokkal együtt nyomjuk le a városnézést is, szóval így is lett. Ettünk a Szuljemán gyrososnál egy-egy bazi nagy adat gyrost, majd körbejártuk Kőszeg főterét, ami nagyon kis hangulatos. Tiszta alpesi beütésű, mint az osztrákoknál vagy a szlovéneknél a kisvárosok, csak sajnos - és ez nem afféle károgás, hanem tényleg - itt azért ráférne a házakra némi tatarozás. De azért nagyon jópofa. Megnéztük a Jurisics várat, igaz a benne lévő múzeumba nem mentünk most be, mert helyette inkább az Arany Egyszarvú Patikamúzeum mellett döntöttünk. Nekünk tetszett. Fel lehet menni a drogpadlásra, aminek a neve milyen "vicces", illetve a kiállítás sokféle régi gyógyszerészeti eszközt és alapanyagot bemutat, de nekem a legnagyobb váó az a gyönyörű részletgazdagsággal kifaragott 18.századi patikai berendezés (szekrények, ládafiák, gyógyszertári pult) volt, amitől tényleg jól eltátottuk a szánkat. A múzeum után aztán elmentünk még a boltba, hogy szerezzünk vacsorát és másnapra reggelit, szóval végül jó sok km-t gyűjtöttünk még a kőszegi városnézéssel is a lábunkba, majd szinte pont délután 5 óra lett, mire a szálláshoz értünk. Ez egyébként a Centrum apartman volt, és ezt is nagyon jól sikerült kifognunk. A szállásadó kedves volt, a lakás pedig minden részletre kiterjedően tökéletesen fel volt szerelve mindennel. Emellett az ingyen kávé-teán kívül is mindenféle nasik voltak bekészítve kedveskedésül. A lakás apró dekortárgyainak a végigböngészésével is kellemes perceket töltöttünk, voltak társasjátékok, két külön hálószoba, és tök kényelmes ágyak, szóval nagyon jól sikerült választanom, jó áron. Az este jól el is szórakoztuk az időt a társasozással, kalóriák visszapótlásával, meg Viktor talált valami filmet is, szóval másnap reggel megint fájt egy kicsit a korai kelés.

Tömördön a buszmegálló

Jurisics Miklósok

Mert másnap reggel megint korán keltünk, hogy elérjük a reggeli buszt. Az volt a terv, hogy Volánnal elmegyünk Velembe, onnan felgyalogolunk Írott-kőre (szándékaink szerint a piroson, ami elvileg a legrövidebb útvonal), ahonnan az Országos Kéktúra indul, és legyalogolunk a kéken vissza Kőszegre a Hétvezér-forrás érintésével. Tudtuk, hogy ez lesz a legnehezebb nap túrázás szempontjából az eddigiek közül, hisz most aztán lesz szintemelkedés bőven, de cserébe ez lesz a legszebb, leglátványosabb rész is. Kb. így is lett. Velembe megérkezvén okozott egy kis bosszúságot, hogy tök megtévesztően volt kitáblázva, hogy mi merre van, így el is rontottuk, rossz irányba indultunk, és beletettünk 1-2 felesleges km-t a lábunkba, mire megtaláltuk, hogy merre van a piros a jó irányba. Aztán elindultunk végre azon, de az meg jóval hosszabbnak tűnt, mint a beharangozott 4 km, szóval összességében már 8 km-t mutatott az órám, mire elég sok kaptató után felértünk az Írott-kői emlékműhöz. Bár a felfelé menetelés során senkivel se találkoztunk (csak 3 lány szállt le velünk együtt a buszról, de ők jobban képben voltak a helyes iránnyal és gyorsan el is tűntek), fent mégis voltak jónéhányan - ők valami más úton jöttek, valószínűleg kocsival közelebb is le lehetett valahol parkolni. Szétnéztünk a kilátóról, és a gyönyörű napos időben messze el lehetett látni az osztrák hegyek felé, tisztán látszottak a havas hegytetők, köztük a Schneeberg is. Kis pihenő után útnak is indultunk. (Kicsit itt is meglepett, hogy nincs jobban kitáblázva, hogy merre kell menni, hisz a kék a másik irányba is megy tovább, ti. ez a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra kezdőpontja is. De nem találtunk olyan táblát, hogy mi merre, így az első km-ek után még volt bennem egy kis félsz, nehogy a végén Őriszentpéteren kössünk ki Kőszeg helyett. De nem történt ilyen szerencsére.) A táj itt nagyon szép, nagyon bejönnek a fenyvesek, amik erre láthatók, jópofa volt a tűlevél fövenyen lépkedni. Ezzel a tavaszias napsütéses idővel meg óriási mázlink volt, hisz lehetett volna itt mínusz 10 fok és szélvihar vagy szakadó eső is. Jól teltek a km-ek, és a lányok ezen a szakaszon egymással dumálták végig a táv nagyját. A vége felé kezdtük furcsállni, hogy valahogy itt is mintha hosszabb lenne a táv, mint ahogy a térképen jelezték, és a Hétvezér-forráshoz érve azért már kezdtük érezni a kilométereket. A Hétvezér-forráshoz tartozó legenda szerint aki egyszerre iszik a hét forrásból, annak teljesülni fog a kívánsága, így előkaptuk a flakonokat, elegyítettük a vizeket és mindenki kívánt valamit. Majd továbbindultunk, és a sötétedéstől való félelem miatti kapkodásban még volt egy kis eltévedésünk, de a Kálvária-templomnál már megnyugodtunk, mert utána már Kőszeg lakott területére érve dacolhattunk a sötétedéssel is. Egy Coop-ot útba ejtve még bevásároltunk vacsorára, és a szállásra érve jött a jól megérdemelt pihenő. 

Írott-kő pecsét ünnepélyes bebélyegzése

Aztán, hogy ne szakítsuk meg a sort, az utolsó napunkon is korán keltünk, hogy a reggeli vonattal induljunk vissza Budapestre, hisz ajtótól ajtóig egy 5 órás utazás várt ránk (és most szerencsére nem voltak késések, és a vonatra is el tudtuk csípni az utolsó helyjegyeket, nem kellett várni egy következőre).

Nagyon jó volt ez a kirándulás, tök tartalmas lett azzal, hogy Szombathelyet és Kőszeget is meg tudtuk nézni, szuperek voltak a szállások, gyönyörű időnk volt, és az Írott-kő-Kőszeg szakasz nagyon szép és látványos. 2024-re a túrák szempontjából nem is kívánhatnék mást, csak hogy ilyen jól alakuljanak a következő szakasz-teljesítések, mint ez!