Szombaton a Szeged melletti Algyőre voltunk hivatalosak, méghozzá jeles alkalomból: Ricsiék esküvőjének első felvonására, a polgári szertartásra. A covid miatt most nem lehetett nagy bulit rendezni, de majd az októberre elhalasztott lagzin talán bepótolhatjuk (bár a hülye covid miatt én inkább már nem kiabálok el semmit...) Mindenesetre, ahogy Viktor le is tanúskodta, Gabi és Ricsi hivatalosan is egybekeltek, amihez innen is még egyszer sok boldogságot kívánunk!

Ha már a környéken voltunk és időnk is adódott bőven, a szertartás után városnéző sétára indultunk Szegeden, méghozzá Angiékkal közösen. A program eleje inkább gasztró-séta volt: a központban salátát meg levest konzumáltunk, amit a Széchenyi-tér padjain ettünk meg. Közben tudtunk végre beszélgetni is egy kicsit, aminek már ideje volt, hisz tavaly nyár óta nem találkoztunk. Azóta Angiéknál már úton van Ági is, aki nyár elején érkezik majd. :)

Ebéd után Angi indítványára a REÖK cukrászda felé vettük az irányt tesztelni a konkurenciát :), ahol a cukrászat a magas fokára hág, de azért az üzletnek helyet adó szecessziós épület is megér egy misét. Itt még dumáltunk egy kicsit és haverkodtunk Nórikával (ezt majd nyáron folytassuk, jó, Nórika?), aztán Angiék lassan búcsút vettek, mi pedig elindultunk, hogy egy kicsit jobban szétnézzünk Szegeden. Megnéztük a Szegedi Nemzeti Színház, a Móra Ferenc Múzeum és persze a Dóm impozáns épületeit és persze a játszótereket se hagytuk ki a Várkertben, illetve a Roosevelt téren. Majd a város sétáló utcáján, a jobb napokat is látott Kárász utcán sétáltunk vissza a túránk kiindulópontjához.

 Vasárnap reggel aztán hagytuk a lányokat aludni és Viktorral kimentünk a Margit-szigetre mímelni valami sporttevékenységet (Viktor a városi görkorijával próbálta feleleveníteni a már egy ideje nem gyakorolt technikákat, trükköket, én meg futottam egy magamhoz képest erősebb tízest (5:03-as átlaggal)). Aztán ügyintézés és ebéd és délután még elindultunk a lányokat is megmozgatni egy kicsit. A Holdvilág-árok felé vettük az irányt. A lányok miatt mindenképpen olyan túrákat kell már keresnünk, ami tartogat valami extrát, hívogató célpontot vagy némi kalandot, mert már annyi kirándulásra rángattuk el őket, hogy most már a simán csak szép táj, a monoton trappolás és az emelkedőkön való fújtatás önmagában nem hozza őket lázba. A Holdvilág-árok valamennyire teljesíti ezt az elvárást, mert ha végig a szurdokban halad az ember és a technikásabb részeken se megy fel a piros kereszt jelzésre, akkor elég kalandos kis túra a sok patakátkeléssel, kidőlt fával és a legszűkebb részeken még néhány falmászó mozdulatra is szükség lehet. Mi természetesen ezt az útvonalat választottuk, picit vizesek is lettünk, de legalább a lányok is elfelejtették ezen a részen mondogatni, hogy ez "unalmas, mikor lesz már vége??". 6 km lett a körtúra végül, és kellemesen elfáradtunk. Az idő se volt vészes, de azért most már jöhetne az igazi tavasz!