Eredetileg még az őszi szünetre terveztük, de akkor a covid miatt nem jött össze, szóval most pótoltuk a kiruccanásunkat Nyíregyházára. Korábban csak átutazóban jártunk itt, de nem voltunk még például a Nyíregyházi Állatkertben sem, ami elég nagy királyságként van beharangozva. A gyerekek meg nőnek, és az állatkert valószínűleg már nem sokáig lesz potenciális családi program, se a múzeumfalu, se a csúszdás élményfürdő, amelyekkel még a nyíregyházi Sóstó térsége kecsegtet, így ideje volt megejteni ezt a városlátogatást.

Csütörtökön viszonylag korán indultunk, hogy még délelőtt odaérjünk a Zoo-hoz, és aznap letoljuk az állatkertezést, hátha még nem lesznek nagyon sokan. Jól is tettük, mert nem volt vészes a tömeg, ellentétben azzal, amit pénteken láttunk (kígyózó sorok a bejáratnál). Az állatkert tartogatott néhány vicces és meghökkentő pillanatot, pl. a 20 méteres fa tetején akrobatikázó majmokat és a különleges halakat. Összességében tényleg jópofa volt, bár azért nekem a budapesti csak jobban tetszik.

Délután aztán elfoglaltuk a szállást, ami a Korona Hotelben volt Nyíregyháza központjában, a főtéren. Ez egy régi patinás szálloda és kicsit tartottam tőle, hogy csalódás lesz, mert nagyon olcsó volt, főleg, ha a Sóstó környékén lévő wellness szállodákhoz viszonyítom, de egyáltalán nem volt az, sőt, nagyon kellemes meglepetés volt: kényelmes, két légterű szobát kaptunk nagyon bőséges reggelivel tömegmentes környezetben.

Kora este még sétáltunk egyet a belvárosban, és bevásároltunk a boltban másnapra a nagypénteki zárvatartás miatt.

Pénteken Viktor korán kelt és tolt egy nagyobb lélegzetvételű görkorizást Nyírtelekről Rakamazra és vissza, amit elmondása szerint leginkább egy óriási, derékfájdalomat okozó kínzásnak bírna jellemezni. Reggelire vissza is ért, és utána folytattuk a családi programokat: aznap délelőttre ütemeztük be a Múzeumfalut. Ez olyasmi, mint a szentendrei skanzen: régi falusi házakat, épületeket, mesterségeket lehet megismerni, és most húsvét alkalmából extra programban is része lehetett a lányoknak

A skanzen után sétáltunk egyet a Sóstó körül, majd Viktor megállt a lányokkal a nagy játszótéren, én meg kocogtam egy nagyon gyászos 5 km-t a tó körül (valamiért most a szokásosnál is rosszabbul megy, én nem tudom, mi van.) 

Majd visszakocsiztunk a szállásra, hogy harapjunk valamit, mert energiát kellett gyűjtenünk az esti fürdőlátogatáshoz. Azt néztük ugyanis, hogy egy egész nap lehet, hogy sok lenne az Aquarius fürdőben, mert a külső egységek még nincsenek nyitva, a belső tér meg a képek alapján nem tűnt olyan nagynak. Vissza is mentünk este fél 7-re, amikor kedvezményesen egy ezresért be lehet menni fejenként. Igaz, hogy ez meg talán kevés volt, mert szigorúan vették a 8 órás zárást, de azért jól éreztük magunkat. 4 csúszda van, amit nagyobb gyerekek és felnőttek használni tudnak, és bár nem volt sok a rendelkezésünkre álló másfél óra öltözéssel együtt, de a tömeget legalább már teljesen sikerült elkerülni, alig voltak és nem kellett a csúszdáknál sorban állni (gondolom, a környező wellness-izékbe már visszarajzottak az emberek vacsorázni.) A fürdőben van még egyébként egy nagyobb és kalandosnak tűnő rész a kisebb gyerekekkel érkezőknek, de ott mi már nem időztünk.

A fürdőből kilépve meg egy szökőkút showba futottunk bele éppen, itt még lehetett egy kicsit bolondozni.

Szombat reggel kicsit megijesztett minket az időjárás, mert nemcsak a levegő hűlt le, hanem esett is (mi meg nyilván nem hoztunk egy darab esernyőt se), de aztán jobbra fordultak a dolgok, és mi Tokaj felé vettük az irányt. Tettünk egy sétát a városközpontban, majd a két nagyobb múzeum, a Tokaj Múzeum és a Bormúzeum közül az utóbbit választottuk. Jól tettük. Kedves fogadtatásban volt részünk, a kiállítás interaktív és érdekes, informatív volt, a lányok sem unták. A Tokaj-Hegyalja térségről, a szőlőtermesztésről, borkészítésről volt sok infó, megspékelve érdekességekkel, mint a tájegységre jellemző ételek virtuális elkészítése, illetve, hogy bringára pattanva és kocsiban ülve is lehetett tenni egy kört a környéken. Kevesen voltak bent is, és úgy általában Tokajon is.

Utána persze nem maradhatott ki egy kis túrázás se: ha már ott volt a Kopasz-hegy a falu határában, hát felkirándultunk, amivel kb. 500 m szintet és 8 km-t gyűjtöttünk. Útközben még egy mini vadászkiállításba is belebotlottunk, ahol egy idős vadász mutogatta a fiatalkorától kezdve gyűjtött ereklyéit és osztotta meg történeteit az elmúlt 50 évből.

Visszafelé aztán a Lidlben még bevásároltunk vacsorára, majd a szálloda kis wellness részlegében randalíroztunk egy kicsit, és este lementünk még a szálloda mellett lévő Magyarok Nagyasszonya templomba, hogy belehallgassunk a nagyszombati feltámadás szertartásba. Ezekben a dolgokban teljesen járatlanok vagyunk, így nem tudtuk, hogy ez ilyen hosszú, nem tudtuk kivárni a végét (az elejéről meg már eleve lekéstünk). A húsvéti körmenetet így már csak a szobánk ablakából láttuk.

Vasárnap elérkezett a kiruccanásunk vége, de mielőtt hazaindultunk volna, a hosszú út előtt még megmozgattuk a lányokat és magunkat a nyíregyházi városligetben, a Bujtosi-tónál.

Összességében jól telt ez a 3 és fél nap, még ha maga Nyíregyháza azért nem egy pezsgő metropolisként fog megmaradni az emlékezetünkben. De a gyerekek számára - főképp a sóstói részen - jópofa programokat lehet összehozni ennyi időre.