Régóta vártuk a tavaszi szünetet azzal a tervvel, hogy majd egy nagyot kéktúrázunk. Mivel a Budapesthez közeli szakaszokat már keletre és nyugatra is bejártuk, ezért egynapos kirándulásokat már nehéz szerveznünk, hisz akkor elmegy a nap az oda-vissza utazgatással. Így most foglaltam is szállást Bélapátfalvára és a Bánkúti Turistaházba 1-1 éjszakára, hogy majd haladunk egy nagyot a Bükkben. De az időjárás közbeszólt…

Nem sokkal azután, hogy Sirokon leszálltunk a buszról, és megindultunk Szarvaskő irányába, el is kezdett szállingózni a hó, de nem volt túl hideg, szóval kellemesen indult a túra. Bár túl sok látnivalóval nem kényeztetett minket az első napi útvonal, mi most az időjárás várható durvulásától tartva nem tértünk le semmilyen irányba kilátók vagy egyéb érdekességek kedvéért. De ahogy máskor is, most is gyorsan kinyílt a dumaláda a lányoknál, és beszélgetés közben gyorsan pörögtek a kilométerek. Szerencsés is volt, hogy jól haladtunk, mert az időjárás kezdett egyre gázabb lenni, a hó havasesőre, majd a legvégén esőre váltott, és egyre szürkébb, szottyosabb lett az idő. Amikor megérkeztünk Bélapátfalvára, az időjárás már igen kiábrándító volt, ahogy egyébként az aznapi szállásunkról is kiderült, hogy nem egy Hilton… Ica néni a kertje végében lévő régi gazdasági épületekből kialakított apartmant adta ki retro berendezéssel és fatüzelésű kályhával, ami nagyon romi lett volna, ha kicsit jobb lett volna a szelelése, és ne kellett volna éjszaka is óránként rakni a tűzre (amit nem is tettünk végül, de szerencsére nem lett éjszaka túl hideg a szobában). De legalább cserébe olcsó volt, és emlékezetes is marad.

Másnap reggel viszont már borúsabb hangulatban nézegettünk kifelé az ablakon, mert látva a havas szürke időt egyre biztosabb volt, hogy nem tudjuk folytatni a túrát. Bánkútra tartva egy 21 km-es szakasz várt volna ránk, ami még hagyján, de 1140 m szintemelkedéssel, ami száraz, kellemes időben, nehéz hátizsákok nélkül se egy egyszerű feladat, nemhogy átázott sportcipőkben, hóban-esőben, hidegben. Az i-re a bánkúti webkamera képe tette fel a pontot, ami lényegében csak egy havas, szeles tejfölt mutatott, így végül kelletlenül hazafelé vettük az irányt… A bánkúti szállást útközben lemondtuk, vállalva, hogy valószínűleg bukjuk a szállásdíjat, amit előre kellett kifizetni… (végül úgy tűnik, hogy a felét beszámítják majd egy következő foglalásunkba, ha újra megpróbálkoznánk ezzel a szakasszal)

Hogy ne maradjon bennünk rossz érzés a félbeszakadt túra miatt, már úton hazafelé arra gondoltam, hogy egy napot hagyva az időjárásnak, hogy kicsit megemberelje magát, vasárnap visszatérünk a hegyekbe, és még ha nem is az eredeti tervek szerint a Bükkben folytatva, de azért lenyomunk még egy kék túra szakaszt. A Mátrában a Kékes és a Sirok közötti szakaszon ugyanis hiányzott még egy pecsétünk, amit valamikor úgyis pótolni kellett volna, és ezt egy nap alatt meg is tudjuk csinálni. Szóval szombaton ettünk otthon egy finom húsvéti reggelit sonkával, kaláccsal, aztán még kicsit jöttünk-mentünk, vásároltunk pár régóta esedékes dolgot, illetve a trambulinparkban lefárasztottuk Lauráékat, hogy aznapra se maradjanak élmény nélkül, de vasárnap felkerekedtünk. A Kékesen akkora hó fogadott minket, mint amekkora télen se, de erre már normális ruhával és cipővel készültünk, és kellemesen elfáradva tértünk haza az aznapi 12 km-es kirándulásról. Így most nyugatra Dorogig, keletre Bélapátfalváig hiányzó szakaszok nélkül megvagyunk, szóval ideje tervezgetni, hogy mikor, merre tovább!