Alig telt el pár hét a Kakucs Ringen rendezett hosszú távú görkorcsolya verseny óta, és máris adódott egy újabb lehetőség, hogy kipróbálhassam magam egy hasonló versenyen.
Kicsit feszengve érkeztünk a Campona áruház parkolóházába, ahol a görkorcsolyázóknak egy egész évben használható elkülönített pályáján rendezték meg a Campona Kupát. Az általam eddig ismeretlen technikát igénylő sprint futamokat amatőröknek és profiknak külön-külön, korosztályonkénti bontásokban szervezték.
Mikor megláttam, hogy bemelegítéskor már az amatőr gyerekek is milyen sebességgel veszik a kanyarokat, rögtön tudtam, hogy ma én leszek az, akit mindenki könnyűszerrel és nagy büszkeséggel fog lehagyni a pályán, mégis belevágtam, hogy egy kis tapasztalatot szerezzek.
Mindenek előtt kis családomnak, akiknek így utólag is megköszönöm, hogy elkísértek, felvázoltam, mire számíthatnak, nehogy nagyon letörjenek, amikor utoljára látnak célba érni. Ezután bemelegítettem és tettem pár próbakört. A talaj kicsit poros és nagyon csúszós volt, így minden kanyarvételkor azon izgultam, nehogy kicsússzak, emiatt az egyenes szakaszokban se tudtam felgyorsítani. Kissé letörve, hasznos tanácsokat remélve, szóba elegyedtem a férfi indulókkal. Megtudtam, hogy a korcsolyám nem idevaló és kb. két számmal nagyobb is mint kellene, a kerekei meg túl kemények ehhez a talajhoz. Még szerencse, hogy jól kötöttem be a korcsolyámat (ugyanis állítólag azt is el lehet rontani). Hát így már nyugodtabb voltam, mondván persze, hogy béna vagyok, hisz nem jó a felszerelésem :) (persze béna is vagyok, ezt bárki láthatja aki a testtartásomat összehasonlítja a gyakorlott gyorskorcsolyázókéval)
Elkezdődött a verseny és láss csodát annak ellenére, hogy majd fél körrel elhúzott a mezőny (összesen 7 fő) mégis kezdtem egyre bátrabban, vakmerőbben korizni, aminek köszönhetően két korist utolértem, majd meg is előztem. Csodálkoztam is, hogy micsoda fordulat, de természetesen nem örülhettem sokáig, mert büszkébbek voltak annál, hogy maguk elé engedjenek, így az utolsó körben összeszedték magukat és maguk mögé utasítottak.
Utolsó lettem, de cseppet se bánom, sokat tanultam és már most keresem a következő kiírást, ahol remélem, ha addig csiszolgatom a stílusomat, nem én leszek az utolsó. :)
