Először úgy volt, hogy idén Milánóba és annak környékére megyünk nyaralni, és le is foglaltam tavasz végén a repjegyet viszonylag jó áron, aztán azt a nyár elején valamiért törölték. Kicsit vacilláltam, hogy újrafoglaljam-e egy másik járatra vagy most mi legyen, de végül hagytam a fenébe, és inkább elővettem régebbi tervemet, hogy Sopronra és a környékére is szánni kéne egy komplett nyaralást, mert ott sok minden van, és tök változatos dolgokat lehet csinálni. Amikor találtam Sopronban egy jónak ígérkező szállást jó áron, illetve még alaposabban megnéztem, milyen látnivalók vannak a környéken, már még biztosabb voltam a dolgomban, hogy ebből ki tudunk hozni egy fullos nyaralást.

Le is foglaltam a szállást hat éjszakára az apartmanba, direkt úgy, hogy az indulás és az érkezés is hétvégi napra essen, mert nyáron hétvégenként a MÁV (GYSEV?) bringaszállítós IC-ket is indít Sopronba, és feltett szándékunk volt a 4 bringát levinni. Így már az indulás is izgi volt: vasárnap hajnalban keltünk, és egy-egy hátizsákkal a hátunkon elbringáztunk a Keletibe a még csendes, hűvös pesti utcákon. A vonaton minden rendben volt, tök chill-ben olvasgatva elértünk Sopronba kicsivel délelőtt 10 óra előtt.

Sopronban a Várkerületen volt az apartmanunk, ami teljesen a belvárosban van, és a vasútállomás gyalog sincs túl messze, de még príma bringaút is van, szóval elkerekeztünk a szálláshoz, ott lekötöztük a bicikliket és megkezdtük a városnézést a belvárosban. Nagyjából összeírtam még korábban, hogy a Fő tér környékén mik a látnivalók és azokról mit kell tudni, és mivel Viktorék már tudták, hogy úgyse ússzák meg, hogy ezekről ők is tudomást szerezzenek (sőt, az elvetemültebbje már igényli is), megadóan végighallgatták, hogy miről mit szövegelek. Szóval megálltunk a Hűség-kútnál, a Várfal tövében, a Kecske templomnál, a Patika-háznál, a Storno háznál, a Városházánál, és természetesen a Tűztoronynál is, amire fel is mentünk. (Ezt a felmenést egyébként pont ki is lehet hagyni, főleg, ha másnap 4 kilátóhoz is elmegy majd az ember.) Szép a belváros, de nem csak nagy hűség volt itt, hanem nagy hőség is, szóval jó volt egy kicsit megpihenni ebéd után, amikor elfoglalhattuk az apartmant. A bringákat lekötöztük az udvarban, gyorsan kipakoltunk, kicsit szusszantunk, aztán újra útnak eredtünk, hogy bemenjünk még a Bányászati Múzeumba, ami jópofa volt, megérte az időt és a jegy árát. Este még tettünk egy-két további kilométert a lábunkba a kajavásárlás érdekében, aztán a szálláson megvacsoráztunk, majd éjfélig néztük az Olimpia záróbuliját, ami egész jópofa volt.

Másnap reggel is viszonylag korán keltünk, mert erre a napra egy nagy gyalogtúrát terveztünk a soproni Lővérek és a környékbeli erdők és kilátók felfedezése céljából. Bringával tekertünk el a Lővérek aljáig, majd gyaloglásra váltottunk és a Sörházdombi kilátóval kezdtük a túrát. Innen a Ciklámen tanösvény érintésével eljutottunk a Károly-kilátóig, ami mellett van egy büfé és a büfében egy egész pofás vadászati-erdészeti kiállítás, ingyen, szóval érdemes betérni. Innen a Boszorkány meseösvény és a Trianon Emlékpark érintésével egészen az Erdő Háza Látogatóközpontig túráztunk a kellemes 35 fokban. Ide be is mentünk, hát őszintén szólva alapvetően azért, hogy a büfében megebédeljünk meg igyunk egy hideg valamit, de azért itt is megnéztük a kiállítást, a vadasparkot, meg simogattunk kecskéket, szóval nem volt rossz. Utána a Várhely kilátó felé vettük az irányt, amit el is értünk, de sajnos felújítás miatt épp nem lehetett felmenni. Innen a Taródi várhoz gyalogoltunk el, ami egy kicsit a székesfehérvári Bory várhoz hasonlít annyiban, hogy ez se egy régi klasszikus vár, hanem nemrégiben építette egy soproni ember. Bemenni nem tudtunk, mert hétfő lévén épp zárva volt, de igazából nem bántuk, hanem akkor már felmentünk egy negyedik kilátóhoz, a Gloriette kilátóhoz is még bónuszként, majd vissza a bringákhoz, hogy így 22 km-re kerekítsük ki a körtúránkat. Mielőtt visszabringáztunk a szálláshoz, az Erzsébet kert mellett található fagyizók egyikében ejtőztünk egy kicsit, hogy kicsit lelazítsunk, aztán még vásároltunk vacsorának valót és a szálláson megvacsoráztunk. Mi Viktorral már ellettünk volna zombulással is, de Petra vezetésével még nagy kártya-partik következtek (amik egész héten folytatódtak amúgy), szóval másnap lett, amire elaludtunk.

De kedden se szundikáltunk túl sokáig. Reggeli után mindenképpen el akartuk érni a 9 órás buszt, hogy Fertődre vegyük az irányt, mert aznapra gondoltuk ki a fertődi Esterházy kastély és a nagycenki Széchenyi kastély meglátogatását. Az előbbihez meg is érkeztünk 10 óra körül, és ide mindenképpen idegenvezetéssel szerettünk volna bemenni, hogy kicsivel több infóval gazdagodjunk. A honlapon kinézett 10.30-as tárlatvezetésre egy nagyobb külföldi csoport miatt már beteltek a helyek, de soron kívül is indítottak 11.30-kor, amire még tudtunk jelentkezni. Addig is megnéztük a képtárat és a porcelángyűjteményt a nyugati szárnyban, majd a vezetéssel bejártuk a kastély központi részét. Igazán érdekes volt, és nagyon szép a kastély. A hőség miatt a franciaparkban és a rózsakertben nem tudtunk annyit sétálni, amennyit szerettünk volna, de egy kicsit körülnéztünk azért kívül is, majd egy gyors ebédre visszabuszoztunk Sopron szélére, kifújtuk magunkat, és utána elbuszoztunk még Nagycenkre is, hogy megnézzük, a Széchenyik milyen kulipintyót tudtak csinálni ott a fertődihez képest. Hát az övék se volt kutya, de ezt már csak kívülről tudtuk megnézni, mert közeledett a záróra, és nem sok értelme lett volna már bemenni. (Ha Fertődön bejutunk a 10.30-as vezetésre, és utána kicsit kevesebbet totojázunk, akkor akár össze is jöhetett volna még ez is.) De nem bántuk, mert valószínűleg úgyse tudtunk volna már aznap több szépséget és kultúrtörténeti infót befogadni, helyette viszont sétáltunk egyet a hársfasor fái között, amely több mint 2 km hosszan húzódik a kastéllyal szemben. Aztán busszal vissza Sopronba, bevásárlás vacsorának, evés, citromos meg sima sörök, kártyázás és alvás következett, és Laurát is sikerült meggyőzni, hogy aznap ne tanuljon már semmit.

A keddi kulturális és "épített örökségünk" program után szerdán egy nagy biciklizést vettünk a fejünkbe: irány a Fertő-tó! Próbáltam itt is előre felkészülni, és a Fertő-táj vonatok fedőnéven indított járatok közül megcéloztuk a 9.08-as járatot, amely minket jutányos áron, a bringákat meg ingyen elvisz Neusiedl am See-ig, mert a Fertő-tónak ezen a távolabb eső részén még nem jártunk korábban. Innen terveztünk volna Pátfalu és Illmitz érintésével, a tó kelet felőli megkerülésével visszabringázni Sopronba. Na, ez nem jött össze, mert az állomáson kiderült, hogy ezek a vonatok csak hétvégén járnak (ezt valahogy elég kis betűvel sikerült a tájékoztató oldalakra kiírni vagy csak én voltam a béna, nem tudom), szóval kellett egy gyors újratervezés. Végül az lett, hogy hagytuk a vonatot, és Fertőrákosra bringáztunk el Sopronból (közben egy nagyon hangulatos árnyékos erdei úton haladtunk keresztül), onnan pedig Mörbischen keresztül továbbtekertünk Rustra. Ruston pihentünk egy kicsit, ledöbbentünk a 2 eurós gombóc fagyin meg a 7 eurós eiskaffee-n (főleg azért, mert már gyakorlatilag készpénznek vettük, hogy külföldön minden olcsóbb), de azért beültünk konzumálni valamit, mert a lányok bár sokat bírnak, de azért azt már nem kockáztattuk, hogy ezen a "teljesítménytúrán" még egy fagyi se jusson jutalmul. Aztán visszafordultunk Mörbischre - most a tóhoz közelebb eső bringaúton - és ott lementünk egészen a kikötőhöz, hogy komppal még átmenjünk a tavon Illmitzre. A retúrjegyért sajnos viszonylag sok papírpénzt elkértek, ahhoz képest, hogy kb. 15 perc az út, és az illmitzi kikötőben túl sok mindent nem tudtunk csinálni azon kívül, hogy a helyi büfé-vendéglőben ettünk egy pizzát, illetve észleltük, hogy van itt egy szabadstrand (fürdőruha nem volt nálunk, de egyébként dögmeleg volt és nem volt semmi árnyék, annyira nem volt hívogató a strand). Szóval az illmitzi kikötőben nem fogadott minket semmilyen különösen vakulós látványosság, se nagyon vendégcsalogató vendéglátóipari egység, sőt a vendéglőben csak erősen nyugdíjas korú osztrák sógorok és sógornők adták a 13-14 eurós nemolyanfullos pizzát és a rendelésünk se jutott be első körben a konyhára, de azért végül megoldódott a dolog. Na mindegy, szóval ez a Mörbisch-Illmitz oda-vissza kompozás már lehet, hogy nem lett volna muszáj, inkább csak akkor van értelme, ha valaki a nagy bringakört akarja kettévágni, de így legalább ez is megvolt, hogy hajóztunk a Fertő tavon. Amúgy a bringa út során olyan elképesztő nyüzsgéssel nem találkoztunk. Lehet, hogy csak a 35 fok miatt, nem tudom, de szinte csak idősebb osztrák bringások voltak és szinte mindenki elektromos biciklivel. Fiatalok, gyerekes családok, sportosnak, egészséges-fittnek tűnő emberek nem annyira tűntek fel a színen. Mörbischből aztán visszabringáztunk Sopronba megint az erdei úton keresztül és az 52 km-es bringatúra után úgy éreztük, belefér jutalmul egy nagy jégkásázás a központban.

Csütörtökön jött a kenutúra napja. Erre már előzetesen jelentkeztünk még itthonról. A Fertő-Hanság Nemzeti Park szervezi, a honlapjukon találtam a programot. Délelőtt 9 órára kellett eljutnunk a Csárdakapui-főcsatornához (Balf és Fertőrákos között), így megint órára keltünk, mert 8 órakor már felcuccolva indulnunk kellett biciklivel, hogy odaérjünk a megadott pontra. A helyismeret hiánya adott egy kis izgalmat a bringázáshoz, mert nem tudtuk, milyen lesz a google maps által ajánlott útvonal, de végül nem volt gáz, odaértünk. Kb. 17-18-an gyűltünk össze, plusz a túravezető, és eltartott egy óráig is, amíg túljutottunk a rövid ismertetőn, a mentőmellények és az evezők átvételén, és a kenuzási alapok rövid ismertetésén, majd sorban vízre szálltunk. A 40 fok mellett a 40 millió szúnyog egy kicsit levett az élményből (tényleg rengeteg volt), meg az is, hogy az 5 kenuból az utolsó minduntalan lemaradt és sok időbe telt, amíg őket minden kereszteződésben bevártuk (és ilyenkor mindig bazi sok szúnyog jött ránk). A túravezető az első hajóban ült és sajnos abból, amit mondott a nádas élővilágáról és a környék tudnivalóiról, semmit se hallottunk. Kb. 2 órát voltunk a vízen, 1-2 km mélyen mentünk be a nádasba, és az első nagyobb "tóig" jutottunk, majd onnan eveztünk vissza. Összességében nem volt rossz program, de ilyen nyári hőségben a rengeteg szúnyoggal és a kicsit nehézkes alkalmazkodással a különböző korú és képességű társasághoz azért nem egy könnyed program, szóval az idegesebb természetűek lehet, hogy nem lesznek flow-ban, vagy nem tudom, mindenesetre kalandnak, tűréspróbának jó volt. A program végeztével a többiek kocsiba pattantak, nekünk viszont még vissza kellett bringáznunk Sopronba, ami tartogatott elég nagy emelkedőket is, szóval azért kellően elfáradtunk ezen a délelőttön is. Megebédeltünk (a Patrick'sban, és ez nem volt olyan jó sajnos), és délutánra már nem terveztünk semmi konkrét programot. Bár azért begyűjtöttünk még jópár km-t, amikor elsétáltunk a boltba hideg élelmet vásárolni, meg visszavinni a felgyűlt flakonokat, sörösdobozokat. 

Azért se akartunk már a csütörtök délutánba valami újabb lefárasztós programot beleerőltetni, mert péntekre terveztük a bécsi városnézést. Ha az ember Sopronból Bécsbe akar eljutni vonattal, érdemes a GYSEV internetes infói között keresgélni vagy a soproni vasútállomáson a nemzetközi jegypénztárban érdeklődni, mert szoktak lenni speciális ajánlatok, amelyek sokkal olcsóbbak, mint ha sima nemzetközi vonatjegyet vesz az ember. Mi most 44 euróért tudtunk venni napijegyet négyünknek, amellyel oda-vissza tudtunk utazni Sopron és Bécs Hauptbanhof között. Kicsit bekavart, hogy pont ezen a napon vágányzár volt az osztrák szakasz egy részén, és csak 9.44-kor tudtunk Sopronból indulni, holott már egy órával előtte kint voltunk az állomáson, de 11 órakor így is megérkeztünk Bécs központjába, és megkezdődött a nagy gyalogtúra (nem terveztünk most tömegközlekedésre szállni a városon belül, hogy minél többet lássunk). Az útvonalunk, amit már előre kinéztünk a következő volt: Hauptbanhof - végig a Belverede palota kertjén - tér a szovjet győzelmi emlékművel - keresztül a Stadtparkon - Stephansdom és környéke - Graben utca és a pestisszobor - Café Centralban egy kávé (de ide végül nem mentünk be, mert hosszú sor állt már kint is) - Rathaus - Parlament - Volksgarten - Heldenplatz (Hősök tere) - Hofburg - Maria Theresien Platz és a Természettudományi Múzeum (most ide terveztünk egyedül bemenni) - Karlkirsche - Hauptbanhof. Ezt az utat jártuk be, közbeejtve némi gyorséttermet és Spart is, ahol az evést napközben letudtuk, hogy ne vegyen el sok időt. Kellett is az idő, mert a Természettudományi Múzeum (Naturhistorisches Museum), amibe bementünk, olyan hatalmas és látványos volt, hogy 3 órát töltöttünk ott, tök felszínesen jártuk be, és így se értünk a végére, mert 18 órakor bezárt és kiküldtek. 19 éves kor alatt ingyenes ráadásul és a felnőtt jegy is tűrhető áron van, szóval nagyon kafa. Nagyon sokféle látnivaló van kisebbeknek, nagyobbaknak is, itt van pl. a Willendorfi vénusz eredeti példánya is, de a tömérdek ásvány, a dinó csontvázak, kitömött állatok és mindenféle egyéb, tök érdekes volt. Egész Bécs szép volt, tisztaságot és rendezettséget tapasztaltunk, igaz a turistás belvárosi részeken voltunk, és most nem tömegközlekedtünk,  és hát napközben 35-40 fok volt, szóval gondolom, javarészt a turisták mászkáltak csak a városban. A múzeumben való bolyongásunkkal együtt összesen 26 km-t gyalogoltunk össze és a fél 9 körüli vonattal mentünk vissza Sopronba. Ott még ételt kellett hajkurásznunk, mert este 10-kor már nem nagyon találtunk boltot, de vettünk pizzaszeleteket elvitelre, a szálláson toltunk egy éjszakai vacsorát és aztán szunya.

Eljött a szombat, az utolsó napunk. 10 előtt valamivel kicsekkoltunk a szállásról, és a vonat indulásáig volt még 2 óránk, amit a pályaudvaron hesszeléssel töltöttünk, illetve a közeli művházba beugrottunk még egy rövid időre, mert épp ott volt Zoób Katti ingyenesen megtekinthető kiállítása, amely az elmúlt 25 év ruhakollekcióiból mutat be egy gyűjteményt. Ide már csak azért, hogy Laura igényeinek megfelelően a szombat délelőttöt is kimaxoljuk.

A vonaton hazafelé is aránylag rendben volt minden, bár most többen voltak és nagyobb volt a hőség, mint odafelé,  és a kabinunkba is került más utas, de késés nélkül megérkeztünk a Keletibe és onnan bringával haza. A nyaralás tehát a jól megszokott mederben zajlott: mozgalmasan, és jó sok élményt beszerezve. A hatás a lányoknál kb. el is tartott egy fél napig: vasárnap délre kipihenték magukat, ezért aznap délután már egy másik programra keltünk útnak, de erről majd máskor.