Sok a meló meg a tennivaló, kezdek lemaradni az életemről az életem dokumentálásával, ezért csak pár fotóval emlékezem meg a legutóbbi hétvégi kirándulásainkról.

Már péntek este lementünk Kenesére és sötétedés után értünk oda (jó lenne majd gégecsőben leásni a vezetékeket a földbe, hogy ne kelljen még ilyenkor sötétben húzogatni a kábeleket). Szombaton tettünk-vettünk valamennyit a kertben, illetve délelőtt én futottam is egy kicsit a környéken (Viktor sajnos kipontozta magát egy időre a bárminemű sportolásból egy könnyebb munkahelyi baleset miatt). Aztán Zirc felé vettük az irányt, hogy megnézzük a Zirci Ciszterci Apátságot és az Arborétumot.

Az apátságon belül van kialakítva a Bakonyi Természettudományi Múzeum, egy kiállítás az apátság történetéről és egy műemlékkönyvtár is van, amelyek sajnos még nem voltak nyitva a járvány miatt. De az Arborétumot be tudtuk járni. Szép volt, és az idő is nagyon jó volt, szóval jól éreztük magunkat.

 Vasárnap aztán ugyanezt a mintázatot követtük: kerti munka (Viktor alakítgatta a fák lombkoronáját, rendezte a sövényt), részemről megint futás (most egy jóleső félmaratont toltam némi szinttel), majd hazafelé megálltunk Székesfehérváron, hogy megnézzük a Sóstót, ami már régóta tervben volt. Az idő kicsit borongósabbra fordult, de ez a felhős, szürkés idő jót is tett a Sóstó környékének: kapott egy spleenes, melankolikus, mégis romantikus hangulatot. A mi kedvünk viszont nem volt melankolikus, mert ez a Sóstó és környéke nagyon jópofán meg lett csinálva. Szép nagy sétát lehet tenni a tó körül a tanösvényen (van rövidebb és hosszabb táv is), érdekesek a látnivalók és a tavat rengeteg madár lakja, amelyeket meg lehet figyelni a direkt erre a célra kialakított madárlesekből. Laura külön meg is jegyezte, hogy ez a kirándulás most tényleg tökjó volt. :)