Én is gondoltam jelentkezem egy gyors bejegyzés erejéig, hogy majd 10 év múlva Bori és Rozi ne vágja a fejünkhöz, hogy mi nem jártunk kiskorukban sehova.

Mivel mi is elköteleződtünk, hogy betagozodunk a "balatoni hétvégi házas magyar mentalitáshoz és rögvalósághoz és csatlakoztunk, a rengeteg pénteki oda- és vasárnapi visszalutazók hadához és ezáltal gyarapítjuk a szezonális tömeget", ezért gondoltuk mi is lemegyünk kenesei telkünkhöz.  Mint már korábban megállapítottuk, a tavaszi és őszi szezon talán a legjobb a balánál, hiszen ekkor még kisebb a tömeg. Azért így is jelentős volt a forgalom a környéken és persze az m7esen, de hát ne várjunk csodát igy a pandémia elején (na jó, remélem végefelé).

Lent találkoztunk tesómékkal és újra konstatáltuk, hogy a gyerekek prímán érzik magukat a telken

Tesóm pedig egyszerre volt boldog és szomorú...Vajon miért?? Kérdezhetik kedves olvasóim. Hát azért, mert újra derűsen állapíthatta meg, hogy a bálványfának nyoma sincs, sehol egy hajtás, sehol egy tönk... és pont ezért volt szomorú is. Olyan lehetett ez a harc a két fél között, mint a waterlooi csata, ahol végül Napóleon, a dicső bálványfa, aki a világuralmat tűzte ki magának célül, kikapott Katitól. Kati is belátta valószinűleg, hogy ilyen ellenfele nem lesz többet, nagy buzi volt ez a fa, de méltó ellenfél. Na szóval ezért lehetett egy kicsit szomorú is a tesóm.

Este még lemásztunk a kenesei strandra, ahol elég erős szél és hűvös csaapott meg minket. A tervem az volt, hogy supozok egyet, de "MÁR MEGINT A FELESÉGEMNEK VOLT IGAZA", aki szerint hülyeség ilyenkor supozni. Ezt meghazudtolni, csak másnap tudtam, de ERRŐL KICSIT KÉSŐBB!

Szóval másnap is lementünk a strandra, ahol ugyanúgy szél fogadott, de kicsit csendesebb és az idő is jobb volt. Ezért be is mentem a vizbe supozni, hogy utána azt mondhassam kedvenc feleségemnek, hogy NA UGYE. Utána csobbantam is egyet.

Na de ne szaladjunk ennyire előre! Hogy miért?? Hát azért, mert előtte még a Sándor palota lakói is tiszteletuket tették Kenesén. HOGY MICSODA? LEJÖTT ÁDER ÉS KEDVES FELESÉGE IS?? Nem-nem, hiszen ők valójában nem a Sándor palotában laknak, hanem egy 12. kerületi birtokon. Hát akkor meg kik?? Hát az apósomék!  Újra elismerő szavakkal illették a birtokot, különösen egyik kedves sógorom, Ádám, akire én mindig irigyelve tekintek egyébként. Jutalmul kaptak némi odaégett szalonnát és húst! 

Most hogy merész húzással a kronológiai sorrendet teljesen összezavartam, azt is meg kell említenem, hogy mielőtt jöttek Sándorék (azaz ha követsz kedves olvasóm, ebből kikövetkezhetheted, hogy még a supozás előtt volt), még bicajozni is voltunk. MICSODA, MÉG AZ IS BELEFÉRT? Hát hiszen ismertek, csak úgy habzsolom az életet, csupa móka és kacagás még a hétfő reggelem is.  Szóval igen, elmentünk bicajozni. Ez annyiban nem teljesen igaz, hogy én futottam, csak a többiek bicikliztek. Ennek ( úgy értem annak, hogy a többiek bicikliztek) köszönhető, hogy a temponk nem volt acélos, viszont a táv annál kisebb volt. Kb 7 kilométer után lyukadtunk ki újra kenese központjában. A túra közben megkíséreltem egy képet készíteni Boriról, de VALAKI BELETROLLKODOTT A KÉPBE:

 Nem baj, gondoltam csinálok róla egy másik képet, de nézzétek azt a pimaszt ott a háttérben!!!

Hát nem pofátlan??

Na, még pár kép, aztán lépek! Csumi!