Előzmények itt.

A harmadik napunkra azt terveztük, hogy strandolunk egyet az Athén melletti tengerparton, illetve megnézzük Pireuszt.

Itt Viktor bedobta, hogy egy-két dolognak azért ő is utánanézett, itt van például a Vouliagmeni-tó, ami a központtól alig több mint egy órára fekszik tömegközlekedéssel, és szép a kilátás, frankó a strand, és az a különlegessége, hogy egy meleg édesvízű forrás és a talajból felszivárgó sós tengervíz keveredik benne, nézzük meg azt, illetve mivel ez közvetlenül a tengerparton fekszik, utána a tengerben is fürödhetünk. Ide metróval, illetve a 122-es busszal lehet eljutni, és bár nekem inkább az volt a tervem, hogy Pireuszba metrózzunk és onnan a T7-es villamossal korzózzunk végig a tengerparton bámészkodva, majd egy szimpi strandnál szálljunk le, de azért rábólintottam Viktor tervére. Ez nem indult túl jól, mert a 122-es buszon konkrétan annyian voltak, mintha Athén lakosságának a fele és az összes turista az Acropolisról egyszerre akart volna felszállni rá, szóval ez kissé embert próbáló volt, furcsálltuk is, hogy nem ájult el senki. De végül megérkeztünk a tóhoz, ami tényleg szép, még ha végül nem is mentünk be a borsos belépő és a rossz értelemben sznob légkör miatt.

Közvetlenül mellette viszont tényleg ott a tengerpart, egy olyan résszel, ahol ingyenesen le lehetett telepedni, kevesen is voltak és árnyék is volt (ezt Viktor előzetesen csekkolta a google maps-en). Nagyon megörültünk neki, fürödtünk, búvárkodtunk is néhány órát itt, közben megebédeltük a reggel beszerzett péksüteményeket és szendvicseket. Amikor a fürdésből elég lett, sétáltunk egy kicsit a környéken, és rácsodálkoztunk, hogy a tengerpart sokkal jobb, mint amilyenre számítottunk. Máskor, amikor a hasonló nagyvárosokhoz közeli részeken kerestük fel a tengert, pl. Rómában is, elég szemetes, koszos vizű partokat találtunk, ezért itt is ilyesmire számítottunk, de ez sokkal szebb volt.

Visszafelé már az én javaslatom szerint mentünk, és felszálltunk a T7-es villamosra a végállomáson. Innen egy bő óra volt beérni Pireuszig, nincs nagy tömeg és megy a légkondi rendesen. Bevált az ötlet, mert gyakorlatilag mintha egy turistabuszon ültünk volna, végig láttuk a tengerparti részeket, és a menőnek tűnő napernyős strandokat, meg a házakat, tengerparti utcákat. Glyfada környéke például tényleg nagyon fancy-nek tűnt, biztos nem véletlenül nevezik Görögország Beverly Hills-ének. Sok strand van végig a parton, kb. egyformának néztek ki, és úgy tűnt, szabadstrandokat is lehet találni, szóval tényleg jó opció az is, ha valaki csak elindul villamossal a parton, leszáll Glyfada környékén a feeling miatt, és elsétál valamelyik irányba egy szimpi fizetős vagy szabad strandig.

Pireuszban leszállva hatalmas tömeg fogadott minket, a járdán is alig lehetett lépni a sok embertől és lépten-nyomon vadul sípoló rendőrök irányították a forgalmat, de úgy, hogy közben amúgy a lámpák is rendesen működtek, de még a rendőrök is össze-vissza mutogattak, sípoltak, érdekes... Kimentünk a kikötőnek ahhoz a részéhez, ami a legközelebb esett a metrómegállóhoz, és elcsíptünk pár nagy hajót és kompot, de sajnos se kimondott szállodahajókat, se menő jachtokat nem láttunk. Nem is csoda, mert a kikötő nagyon hosszan nyúlik, csak sajnos nekünk ehhez már nem volt most energiánk, és a lányok se igényelték. Így egy-két lyukrafutás után megtaláltuk a mi metrónkat, és hazazötyögtünk. Ez a nap sikerrel leszívott minket annyira, hogy aznap este már nem indultunk újra útnak.

Elérkezett a negyedik, utolsó teljes napunk. Volt már városnézés, múzeumok, épített környezet, volt tenger és strand, mi maradt még: menjünk a zöldbe! Athén környékén ugyanis van néhány kirándulóhely, ahol ráadásul nincsenek is annyian, mint a központban. Mi a Kaisariani Monostort néztük ki, ami egy régi ortodox monostor a Hymettus hegyen. Ide az Evangelismos metró megállótól a 224-es busszal érdemes menni, és onnan kb. 2 km gyalog az út mentén futó turistaösvényen egy könnyű séta. Megérte ide ellátogatni, szívesen ajánljuk azoknak, akiknek a nyüzsgés után jól jön egy kis nyugi. A monostorba egy jelképes belépő van (gyerekeknek ingyenes), és szép, az egész környék nagyon nyugodt, csak egy kis ovis csoportot és egy-két turistát láttunk a közelben, furcsálltuk is egy kicsit. Kis sétákat is lehet tenni, de aki nagyobb kirándulásra vágyik és nem 34 fokban megy, az a hegytetőn lévő kilátóhoz is megindulhat.

A városba visszaérve megéheztünk, és a Kostas nevű hely felé indultunk el. Erre Viktor talált rá a neten mint autentikus görög fast-food hely, ahol a helyiek is esznek (őket előre is vették a sorban :) ), és be is vált, mert finom ételt adtak jó áron. Petrának kicsit csípős volt a souvlaki.

Utána elég sokat sétáltunk a környéken, eljutottunk nem turistás részekig is, és megtaláltuk a második kiszemelt vendéglátóipari egységet, a Mokka kávézót. A cél az eredeti, görög módon elkészített kávé volt, de ittunk egy-egy dupla kapucsínót is, amit nagyon ízlett nekem, sose ittam még ilyen jó kávét szerintem.

Ezután hazamentünk kifújni magunkat egy kicsit, és bár a kilométerszámláló már megint kezdett kiakadni bennünk, de mivel az utolsó esténk állt előttünk, hát újra felkerekedtünk, hogy felmenjünk a helyi Gellért-hegyre, a Lycabettus-hegyre. Ezt is az Evangelismos megállótól a legcélszerűbb megközelíteni. Egy sikló is felvisz a tetejére elég sok papírpénzért, de felgyalogolni egyáltalán nem megerőltető, párszáz méter, és nagyon látványos, már közben is csodás a panoráma, rálátni az Acropolisra és a tengerre. Amikor felértünk a tetejére, épp elég sokan voltak, mert akkor ment le a nap, sokan azt videózták, és üdvrivalgásban törtek ki, amikor teljesen lebukott a látóhatár alá. Érdemes ekkor vagy még később menni, amikor már szépen ki van világítva a város és az Acropolis. Illetve érdemes figyelni az ösvényen a sok kaktuszra, bele ne tolasson az ember csupasz lábbal, mint Laura, akiből nem győztük kiszedni a rengeteg apró tüskét. Szerencsére nem lett tőle aztán baja.

Megint éjfél lett, mire zártuk a napot, másnap meg 5-kor keltünk, hogy kizötykölődjünk busszal a reptérre, ott kivárjuk a hosszú sorokat, az egy órás késést, közben bizakodva, hogy az akkor épp otthon dúló viharos időjárás nem zavar be a leszállásunkba, de végül szerencsésen megérkeztünk Budapestre, és az otthoni bkv már sokkal nyugisabb volt, mint az athéni metrózás. Sikerült megint egy jó kis teljesítménytúrázást kihozni a nyaralásból, mert bár nem Marathonból Athénba, hanem csak Athénon belül, és nem egyszerre, hanem 4 nap alatt, de 42 km-t tuti beletettünk a lábunkba, sőt. És hát jó meleg is volt! :) De sok felejthetetlen élményt, és hasznos tapasztalást szereztünk. Szóval Athén X vagy √ ? Szerintünk összességében: