A múlt hétvégén tesómmal végre túráztunk egy nagyobbat, lenyomtuk a Mátra 115 rövid távját. Laci 2 éve megcsinálta a hosszú távot (ami 132 km volt akkor kb. 6500 m szinttel), de most csak a rövidebbre ment a kedvemért. Ez is elég volt. :)

A moving time fenti képen az nem igaz, mert 19 óra 40 perc alatt nyomtuk le. Nem tudom, hogy hol érzékelte azt, hogy állok, mert én úgy éreztem, folyamatos menésben vagyunk, még frissítés közben is gyakorlatilag.

Kérdeztem a tesómat, hogy mit írjunk erről az egészről és azt mondta, hogy azt, hogy jó könnyű volt, főleg a vége. :)

Azért még néhány képet megosztok.

A rajt, a hang nem látszik, de ütötték a dobokat, jó volt a hangulat.

Lajosháza ellenőrzőpontnál

Mátraszentimre ellenőrzőponton is eszünk egy levest (meg vagy 3-4 másik helyen is volt).

Meg eszünk mást is a mindenféle sütiből, pogiból, szendvicsből. Azt mondják, ez az a túra, ahol az ember több kilóval ér haza, mint amennyivel elindult.

Mátraszentistván környékén rácsodálkozunk, hogy milyen más arca van nyáron a sípályának.

Az egyik ellenőrzőponton pedig tábortűzön készült palacsintát készítettek frissítés gyanánt, Laci be is burkolt egyet.

Sajnos nincs több kép.

Jó volt ez a túra, nagy élmény! Nehéz eléggé. Jó lenne egyszer a hosszú távot is lenyomnom nekem is, csak az már nagyon brutál.

Köszönet a logisztikai biztosításért Zsófinak és Viktornak, hogy Viktor elvitt minket a rajtba és hazahozott hajnalban a célból, közben szombaton a lányokat gardírozták a strandon és Zsófi vállalta négyük álmának vigyázását éjszaka.

Mit írjunk még, Laci? 

Hát például azt, tesóm, hogy tökjók voltunk! Meg azt, hogy jövőre még jobbak leszünk! Jó, hogy újra együtt baktathattunk.Igérjük meg azt azért Kati, hogy igyekszünk megjegyezni a nevezetesebb helyszíneket, hogy amikor azt mondják, hogy Lajosháza, akkor tudjuk hogy hol vagyunk. Jó volt, jó hogy jöttél. Azért majd a Kinizsit is pótolhatjuk.