és íme, sok várakozás után itt van a sorozat második és egyben befejező része.
Nyár jelentős részét külföldön, Olaszóban és Horvátóban töltöttük. Itt magamhoz képest viszonylag sokszor eljutottam biciklizni. Olaszországban a környékbeli hegyekben mászkáltam, ott a sokáig fel, sokáig le volt a képlet általában. Megvolt a varázsa, többször ezer méter felé mentem itt is, amit Magyarországon nehéz megejteni. Egy jellemző kép:
De volt pár emlékezetesebb kiruccanásom is.
L'Eroica
Az egyik merészebb vállalkozás az a l'eroica útvonalának bejárása volt. Ez is egy olyan, ahova vissza kell térni később. A L'eroica egy minden év októberében megrendezett esemény, ahol az indulók "retró" biciklikkel és felszereléssel végigjárjak a kijelölt útvonalat, aminek kb fele "bianchi strada", fehér, murvás út a toszkán dombokon. A kezdőpont Gaiole in Chiantiban van, Chianti régió egyik fő települése. Nagyon szíp, tényleg. Meg olyan nyugis volt.
Öregszem:(( Én vagy az Öreg Sam
Innen indultam és a kb 80 kiliig jó volt minden. Itt útegázazáshoz érkeztem: lehetőségem nyílt levágni az útat vagy folytatni az eredeti útvonalat. Arra jutottam, mint mindig, hogy jobb sietni hazafelé és elég lesz 130-150 kili is mára. Nem sokkal a döntésem után kaptam egy defektet. Kicsit bazmegoltam, mert a Tribancom gumijait kínkeservesen lehet csak lehúzni. De a nagyobb probléma az volt, hogy pótbelsőm nem volt, csak két öntapadós foltom. Gumi le (20 perc izzadás), tapasz, gumi fel (20 perc izzadás), pumpa,pumpa, aztán pssssssszz. Na a kurvaéletbe mondom. Gumi le (20 perc izzadás), tapasz le, új tapasz fel, gumi fel (20 perc izzadás), pumpa,pumpa, húh ez most jó, tekerés, tekerés, zzzzzzzzz, gumi, lapos. Kuuuurvaéletbe. Gumi le (20 perc izzadás), tapasz igazitás, gumi fel, pumpa, pumpa, talán jó? Indulás, zzzz...baaaazzzzmeeg. Gumi le.....fel...pumpa...bzzdfdsmmeeg. Közben látom, hogy nincs meg a mobilom. Arrrghghhgsdsdfs!!! Mi a szart csinaljak itt a semmi közepén 35 fokban? Ja igen, vizem is elfogyott és kezdtem szomjazni. Egy olasz motoros járt közben arra, aki biztositott róla, hogy a következő vizvételi lehetőség, "very far, very far", de odaadta volna az utolsó kb fél deci vizét. Hát mondom az nem ment meg, csak elkapom a koronáját. Elköszöntünk és mondta hogy ha megtalálja a földön a nokiámat, visszahozza. Csókot leheltem felé.Nem volt mit tenni, elindultam gyalog. Szerencsére pár kilométer után találtam egy kútat, mint egy délibáb olyan volt, nem hittem a szememnek. Ittam, megnyugodtam, hogy nem halok szomjan. Utána....gumi le (20 perc izzadás), tapasz baszogatás... gumi fel...pssszzzz. Ezt még egyszer. Aztán mondom jó van, megindulok gyalog a 20 kilire lévő autó felé. Megyek, mendegélek, erre zsebemben érzem, hogy megvan a mobilom...na bakker, de hülye vagyok. felhívom Zsófit, hogy minden ok, csak izé. Nagy szerencsémre talál kb 5 kilire tőlem egy bicikliboltot, ahol sikerült gumit vennem és eltekernem az autóhoz. Nagy tanulság, hogy ilyet soha ne csináljak többet. Még kp se volt nálam, csak egy bankkártya, kaja alig, viz semmi.
De azért a táj elég jó volt 
Vojak
Horvátországban is kiengedett az asszony néha biciklizni, de itt csak szűk egy hetet töltöttünk, így a bicaj is kevesebb volt. Viszont annál jobb,Nagyon szép isztriai tájakon kerekeztem! És végre ki tudtam pipálni azt a hegycsúcsot, amit már évek óta nézegetek. Míg korábban, futva, túrázva szándékoztam felmenni, most egyértelmű volt, hogy biciklivel kell. Vojak 1396 méter magas csúcsát többféleképpen lehet megmászni, a klasszikus útvonal talán az Icicei változat, amikor a tengerparti Icici városból megyünk fel a csúcsra. Ezt választottam és e köré raktam össze egy faintos 90 kilis karikát. Az út első rész Isztria partjain vezetett, itt lőttem a lenti fotót.
Itt is azért dimbes-dombos volt a terep, szóval nem volt sétagalopp. De persze az út neheze Icicitől jött, ahonnan 22 kilométer hosszan kanyarodott fel az út a Vojakre, néhol 10-15%-os részekkel tarkítva. Kicsit be is lassultam, hiába terveztem erős tempót, azért az út végére már fárika voltam. A lefelé szakasz eleje se volt túl egyszerű, a hegy másik irányába indultam, ahol nem várt meredekség fogadt, hajtűkanyarokkal (még szerencse, hogy nem erről jöttem). Na de ami utána jött, na azért is megérte erre tekerni. Kb 2-3% -os lejtő, kanyarok nélkül, amit legnagyobb áttételben lehetett tekerve megtenni, 60-65 körüli tempóval. Az órám 5 kilométerenként jelzi az eltelt időt, innen tudom mindig könnyen követni, hogy 30-on felüli-e volt az átlag (10 perces 5km = 30km átlag). Na de itt öröm volt látni, hogy 5:xx -et mutat 5 kilométerenként az óra,végre haladok a gyökkettő után Mint minden jónak, ennek is vége szakadt, átváltott enyhe, majd rendesebb emelkedőbe az útvonal, így az utolsó 5 kilométert már melegben, izzadva tettem meg a kiinduló állomáshoz. Jó volt az út, remélem ide még visszatérek. Jössz majd Vektor?
